Az én 2002-m

2002. január elseje Rick-kel egyetemben magától értetôdôen Budapesten ért. Az átbulizott éjszaka a magam részérôl reggel 8 órás húsleves evéssel zárult a Délinél levô Montana Pizzázóban. A nap további részérôl nem nyilatkoznék, csak este dugtuk ki a képünket ideiglenes lakhelyünkrôl, hogy ismét bulizni menjünk. Rick hamarabb visszajött New Yorkba, én maradtam otthon még pár napot tovább mulatozni.

Január vége felé bölcs döntést hoztam, és megtakarítási formaként átcsoportosítottam az akkor még meglevô, sôt, mérsékelt optimizmusra okot adó pénzeszközeim nagy részét. Ilyet ritkán teszek, ezért érdemel említést. (Most már ha akarnék sem tudnék ilyet tenni, elúszott a pénz haha.)

Az év elsô fele a terrorista készültség szeretett kuvikunk, John Ashcroft általi, tulajdonképpen nyomós ok nélküli emeléseivel, sok banki éjszakázással és filmvágó órákkal telt, tulajdonképpen a körülményekhez képest békésen. Márciusban kiderült, hogy a tesóm elköltözik a barátnôjétôl, ami önmagában nem volt ugyan rossz hír, csak egy kicsit túl komplikált, mint nálunk általában minden. Aggódtam is, ezért úgy döntöttem, hogy mivel a parlamenti választások elsô fordulója is április elején van, két legyet ütök egy csapásra és hazarepülök egy rövid idôre. Igy is tettem. Tesóm helyzete némi anyai és más baráti segítséggel megoldódott, én szavaztam, a választás éjszakáját politikai párt-helyszínek helyett az anyám lakásában töltöttem, telefonon lógva drága Tamás barátommal.

Májusban a sok elbocsátás miatt kezdett igencsak lelassulni a banki prezentációs meló. én ugyan elkezdtem pánikolni a pénz miatt, de azért ez annyira nem volt rossz, mert így végre volt idôm a barátokkal jönni-menni. Májusban különben is még jobb New York, nyitnak a teraszok, zöldek már a fák, jó idô van, kezdôdnek a nyári ingyenes programok, stb, mindenki kint nyüzsög. Egy italozás eredményeképpen rövid idôn belül vágóasszisztenskedni kezdtem egy jóbarátnôm másfél órás dokumentum-játékfilmjén, ami nagyon szépen kitöltötte a napjaimat. Este meg hol dolgoztam, hol nem, hol buliztam, hol konditeremben tornáztam. Minden nap úgy kezdôdött, hogy fogalmam sem volt, hol fogom az estét tölteni, ezért ismét a "nagy fekete táska" szcenárió lépett életbe, benne hat heti hideg élelemmel valamint az adott napra minimum 25% eséllyel várható A, B, illetve C vagy D variációkhoz szükséges nélkülözhetetlen kellékekkel.

Május 31-én végrevégre elkezdôdött a foci VB. Szerencsére New York nemzetközi város, így találni olyanokat, akiket érdekel a foci. A korábban már említett ír kocsma, a Nevada Smith's lett volna számomra az egyértelmű VB-nézô megoldás, de annyira tömeg volt az éjjeli meccsekre, hogy mire munkából odaértem az itteni idô szerinti 2.30-as kezdésre, már remény se volt arra, hogy lássam, mi történik a képernyôkön. Igy otthon néztem az eseményeket, egy spanyol adón. Nem is baj, úgyis a dél-amerikai meccsközvetítôk mondják a világon a legjobban a góóóóóóóóól-t, teljesen függetlenül attól, hogy ki rúgta. Sajnos a negyeddöntôktôl kezdve már nem élôben adták a meccsekket hanem kb. 3 órás késéssel, ami ugyan három órával több alvást tett lehetôvé, de nagyon vigyáznom kellett, hogy ne tudjam meg idejekorán az eredményeket. Mint tudjuk, a cécót a végén Brazília nyerte 2-0-ás eredménnyel a németek ellen, aminek nagyon örültem.

A nyár kellemesen telt, kevés munkával, viszont annál több baráti összejövetellel. Eldöntöttem, hogy szeptember végén elutazom hat hétre Portland-ba egy filmvágó táborba, hogy az immár másfél éve tartó tanulás után egy utolsó, ezúttal jó erôteljes lökést adjak a gondosan kiválasztott új karrieremnek.

De elôtte még hazamentem Budapestre a szokásos augusztusi 3 hétre. Tesóm lakásában laktam a Kelenföldi lakótelepen a földtúrások kellôs közepén, kitűnôen éreztem magam. A tartózkodást egy hét Szigettel kezdtem, aztán Tamás barátommal, Edinával és Attilával voltunk Táborfalván "haditechnikai" kiállításon, ahol egyedül Besenyei Pétert műrepülô bemutatója volt igazán említésre méltó, de viszont kirándultunk a környéki buckatelephez. Ez ugyan számunkra továbbra is délibáb maradt, mert a végén nem gyalogoltunk a tűzô napon igazán buckaközelbe, viszont láttunk gólyafészket gólyával, és különben is kitűnô volt jó társaságban, jó idôben kirándulni.

Elkezdtem járni a Moveland-ba, és 12 napig kemény edzôtáborra fogtam magam. Mindig elájulok, hogy a budapesti edzôtermek (vagy legalábbis ahova én járok mikor otthon vagyok) ájerobik órái mennyire keményebbek, mint az itteniek. San Francisco-ban tiszta röhej volt a helyzet, itt New Yorkban azért ha az ember nagy nehezen megtalálja a jó edzôket akkor oké tud lenni a dolog, de a közönség számos esetben túl lusta, túlsúlyos, stb. Végre megnéztem Török Feri Moszkva terét is, és még jópár filmet. Még otthon voltam, mikor a ZTE Koplárovics Béla emlékezetes góljával (jé itt a labda, hát elrúgom - nyilván a magyar foci kitűnôségét mutatja, hogy kevés gondolkodás után a kapu felé sikerült rúgni a labdát, ami csodák csodájára be is ment) legyôzte a Manchester United-et. A váratlan gyôzelem eredményeképpen Tamáséknál új erôre kapott a házifoci, ahol emelni nem ér. Utolsó napjaimat egy velencei kirándulás aranyozta be, az úton a Matatuban Bereményi Géza kazettára üvöltöttek a társak, a Velencei tó várakozáson felül tó képet nyújtott, és nagyon kellemesen telt az idô. A MU-alázó Koplárovics Béla szelleme it is kísértett, ezért fociztunk is, meg útszéli fogadóban kávéztunk is, sôt, az augusztus 20-i helyi ünnepség keretében majorett csoportokat is láthattunk.

New York-ba visszatérve megkezdôdött a vágótábori visszaszámlálás, ahova szeptember 30-án utaztam el. Ez a hat hét a nyugati parton az "év legjobb eseménye" díjat kapta tôlem. Mintha teljesen más világba csöppentem volna. Egy gyönyörű családi házban béreltem szobát egy erdô kellôs közepén fákkal, madarakkal, bogarakkal, stb. Tüntettem az iraki háború és Bush külpolitikája ellen, rengeteget sétáltam a parkokban, a mozijegyek olcsóságát kihasználva minden filmet megnéztem, ami csak egy kicsit is érdekelt, és minden nap jártam erôsíteni a helyi Bally's Fitness-be, ahova ingyen engedtek be. Na és persze vágtam minden nap 8-10 órát. Októberben leugrottam egy hétvégére San Francisco-ba is, hogy megnézzem a U.S. Navy által szervezett légiparádét, és találkozzak a fontosabb barátaimmal. Szerencsém volt, ragyogott a nap egész hétvégén, ezért ismét meg kellett állapítanom, hogy SF bizony gyönyörű város, csak mi élni nem szerettünk benne. C'est la vie, mondaná a művelt orosz. Nem is írok errôl az idôszakról többet, ez a majdnem két hónap minden várakozásomat felülmúlta.

Itthon kicsit nehéz volt a visszailleszkedés. Pénzügyi helyzetem ekkor már igencsak aggodalomra adott okot, de a bankban történt újabb kemény elbocsátások után továbbra is alig volt munka. Nagyon nem akartam 3 év CSFB után átmenni valami más iszonyú irodába, itt legalább már ismernek és bírom az embereket, ezért némi félgôzös próbálkozás után elhatároztam, hogy inkább olcsón élek, de kivárom ott az ínséges idôk végét. Ez úgy tűnik helyes döntésnek bizonyult. Aztán hirtelen a Rick elkezdte egyik megbízását kapni a másik után, én elkezdtem dolgozni egy két kollégám által készített nagyon aranyos filmen, a bankban is adódott munka, így úgy tűnik ismét növekedési pályára álltunk.

Szilveszterre megint haza akartam menni, de idén sajnos nem jött össze. Mivel az általam itt ismert bulilehetôségek nem igazán késztetnek arra, hogy mindenképpen elhagyjam a lakást, ezért valószínű felpakolom magam egy csomó videóval és így köszöntöm 2003-at, ami az év utolsó hónapjának jelei alapján további kellemes napokkal kecsegtet. Fogadalmak a jövô évre? Most már tuti elkezdek nagyban pókerezni, valamint totózni és lottózni is. Ja, és mindenképpen lefogyok. :)

Buék!

Olvastam egy érdekes cikket a mostani The Economist-ban a pilóta nélküli repülôgépek utasszállításban történô felhasználásáról. Ugyebár a haditechnikában ezek a gépek már nem számítanak újdonságnak, ôk szállítják a 20,000 méter magasból készült kifejezetten megbízható titkosszolgálati információkat az USA terrorizmus elleni harcában, melyek alapján néha ártatlan embereket sikerül kilôniük, dehát istenem, van ilyen. Az utasszállítás területén azonban az ilyen szerkezetek használata még nem nagyon merült fel, merthogy elvileg az utasok nem szívesen ülnének be egy olyan gépbe, amirôl tudják, hogy számítógép vezérli, és nem ember. Engem különösebben nem zavarna, dehát sok a félôs ember manapság. Mindegy, ebben az ötletben természetesen a gazdaságosság érve dominál, mivel a pilóták bére magas, ha úgy tartja kedvük sztrájkolnak, ha késés miatt a szerzôdésben meghatározott óraszámnál többet kellene repülniük a légitársaságnak vagy új pilótát kell kerítenie a késve induló járatra, vagy törölni kell azt. Van több észérv is, de azokat most nincs kedvem felsorolni.

Ez az unalmas része a cikknek. Késôbb az UAV-k használatba kerülése melletti érvként a cikk írója kitér arra, hogy ha az utasok tudnák, hogy a légikatasztrófák többsége CFIT miatt következik be (ez tetszik. A CFIT egyébként "controlled flight into terrain", vagyis mikor a pilóta vezeti bele a gépet hegybe, földbe, stb.), nem nyávognának annyit az emberi tényezô jelenléte miatt. Aztán meg lehet említeni a repülésbiztonsággal kapcsolatos igazságokat, amiket mi naiv utasok szintén nem ismerünk úgy igazán: pl. a vízre történô kényszerleszállás esetére fedélzeten tartott kis síppal felszerelt mentômellény ugyan kétségkívül csinos viselet, csak sajnos nem igazán fogja használni senki sem, mivel az utasszállító repülôgépek szárnyáról általában alácsüngô motor ezt a fajta kényszerleszállást eleve lehetetlenné teszi. Jó tudni, nem? Legalább nem kell a fedélzeten töltött értékes idôt mindenféle badarságokat hallgatva tölteni. Vagy: állítólag több repülésbiztonsági tanulmány is bizonyítja, hogy a hátrafelé nézô ülések kényszerleszállás esetében biztonságosabbak, de ha egy légitársaság meg merné fordítani ezeket, kapásból tönkremenne, ezért mindenki ül továbbra is a gép eleje felé meredve. Csak a katonák ülnek háttal az útiránynak a szállítógépeiken, de nekik nincs szavuk ebben.

Na ez volt az érdekes rész, a végsô konklúzió az, hogy az elkövetkezô 30-40 évben (ha sokat járunk konditerembe még megérhetjük) valószínűleg elkerülhetetlen a technika ezirányú térhódítása. Itt a link:
Help! There's nobody in the cockpit! (The Economist)

Esett a hó!

Tegnap egy jó nagy hóvihar tette emlékezetessé az idei karácsonyt. ónos esôként kezdôdött, átkozódtam is, mikor mentem Brooklyn-ba vágni, de a rendezô 3. emeleti jól fűtött lakásából Max-szel, a nagy fekete macskával az ölemben és egy nagy csésze forró kávéval a kezemben már élvezet volt nézni a havat. Szakadt és jó erôs szél is fújt. Sôt, alkalomadtán dörgött és villámlott is.

Itt szokás, hogy egy hóviharról kb. két oldalon tudósítanak a lapok, mintha olyan sok mindenrôl lehetne írni. Megszólalnak a két tábor képviselôi, pl. a bangladeshi benzinkutas, aki szörnyen érzi magát és panaszkodik az újságírónak, hogy lehet, hogy ez az amerikaiaknak tetszik, de neki ugyan nem. Vagy a mexikói fiatal hölgy, aki turistáskodni jött New Yorkba karácsonyra, és videokamerával a kezében sapka nélkül ázik, filmezi a havat, és azt állítja, hogy élete legszebb napja ez. Végülis ez az igazi karácsony New Yorkban, nemde? Megszólalnak a külvárosiak is, akik hólapátolnak rendületlenül, valamint természesetesen hírt kapunk a valamilyen okból kifolyólag minden egyes vihar következtében fellépô áramszünetekrôl is. Ja, a La Guardia és a Kennedy repülôtér is leállt pár órára, annak biztos nagyon örültem volna mint utazó. A Los Angelesbôl kora este érkezô gép még épp a repülôtér-bezárás elôtt szerencsésen landolt, majd a kifutópályán vesztegelt öt órát. Ezt valószínű még jobban viseltem volna, mint a repülôtéren rekedést.

Allítólag kb. 30 éve nem volt fehér karácsony New Yorkban.
Late-Day Storm Brings A White Christmas (www.ny1.com)
Northeast Digs Out After Storm (NYT)

Hehe

Mi a futball?
(Karinthy Frigyes: Együgyű Lexikon - Sport és Testészet)

Magyarul: labdarúgás. Játsszák huszonketten, végkimerülésig, bandázs nélkül. A játékban labda is szerepel, amelyet azonban nem kell komolyan venni; ez csak afféle szimbólum, mely a fô cél: a hasbarúgás ürügyéül szolgál. Kézzel nem szabad játszani; úgy fejbe, mint gyomorba, hátba, nyakcsigolyába, fogba, orrlikba, torokba és belekbe csak lábbal szabad belerúgni. A játék „gól”-okra megy: ez úgy történik, hogy a kapus keresztbe fekszik a háló elôtt, mire a csatárok addig rúgják a hasát, míg átlukad; ezen a lukon keresztül a labdát begyömöszölik a hálóba. A legújabb szabályok szerint a labda elgurulása avagy kiugrása esetén egy kéznél lévô kirúgott szemgolyóval is folytatni lehet a játékot."

Ja, vettem tarot kártyákat magamnak. Gondoltam sosem árt, ha az ember tudja, mit hoz a jövô. Elhatároztam, hogy ezentúl minden döntésemet erôsen hagyom befolyásolni a kártyák által. Jó lesz.

Mindjárt itt a karácsony. Mivel én múlt pénteken még azt hittem, hogy van 7-10 napom ajándékozásig, nem stresszeltem magam a vásárlással. Aztán egy haverom telefonja szombaton kizökkentett a nyugalmamból, mivel rá kellett döbbenjek, hogy 24-e az most kedd (holnap). Szóval ma egészen célirányosan elindultam drága férjemnek cuccokat venni, de még így is egészen megviselt. Recessziónak nyomát sem látni, iszonyú tömegek nyomakodnak a boltokban, én meg nem igazán tolerálom túl jól a könyöklô-tolakodó fogyasztókat.

Fenyôfánk az már múlt hét óta van, mert vettem, itt olyan fura, hogy nem várnak dec. 24-ig az egész díszítôsdivel, pedig az úgy milyen más. Emlékszem mikor kicsik voltunk anyuék mindig kizártak minket a szobából a fadíszítés idejéig, olyan izgalmas volt úgy a helyzet.

Az idôjárásjelentôk már megint valami havazásról kezdtek el beszélni, ez most szerdán lenne esedékes, az nem lenne rossz, legalább fehér karácsonyunk lenne.

Hurrá megérkezett Amerikába is a kártyás mobiltelefon (a la Pannon Praktium stb.). Jobb késôbb, mint soha. Egyenlôre kizárólag a Cingular Wireless-nél lehet ilyet venni, de sebaj, úgyis nekik szurkolok, mert nekik van a legjobb logójuk. Ezenkívül olyan csomagokkal rukkoltak elô, hogy a havi szerzôdésben meghatározott percmennyiségbôl esetleg le nem telefonált idô átcsúszik a másik hónapba. Milyen logikus, csak senki nem csinálja. Ugyan még a bejövô hívásokért mindig fizetni kell itt, ez is valami azért.

Ma kilenc új Ground Zero terv látott napvilágot, döntés január 31-én. Az elôzô, nyári tervek a köz megegyezése alapján dögunalmasaknak minôsültek, így újabb pályázatot írtak ki. Itt a második hullám. A nép a World Financial Center-ben tekintheti meg ezeket, vagy a website-on, ami a nagy forgalom miatt nagyon lassan töltôdik le. Gondolom késôbb jobb lesz a helyzet.

Itt egy jó idézet John Updike-tól:
"The true New Yorker secretly believes that anyone living anywhere else must somehow, in a sense, be kidding."

Na, megegyeztek a felek a tárgyalóasztalnál, elkerültük a metró és busz sztrájkot.

Túl sok idôm van a hírekkel borzolni az idegeimet, ez nem jó. Most éppen a következôk miatt ugranék ki az ablakon: az USA Védelmi Minisztériuma azt fontolgatja, hogy "baráti" országokban (mint pl. Németo., stb.) titkos közvéleménybefolyásoló akciókat indít be. Az adminisztráció több tagja szerint nem helyes, hogy az amerikai kormány nem rendelkezik a külföldön jelenleg elég gyakori negatív Amerika-image megváltoztatására irányuló stratégiával. Mirôl is lenne szó? Pl. újságírók lefizetése, hogy olyan cikkeket írjanak, ami pozitív, bár esetenként hamis információkat tartalmaz (ez komoly, errôl gondolkozik a Pentagon), vagy a Pentagonhoz közeli külsôsök szerzôdtetése az amerikai politikai döntések iránti szimpátia-tüntetések szervezésére. Azért ez nem semmi. Titkos propagandanyomulás a mit sem sejtô, viszont segítséget nyújtani hajlandó országokban?? Hogy juthat ilyen egyáltalán eszükbe???? Azért még nincs minden veszve, a Pentagon-ban óriási az egyet nem értés errôl. Itt a NYT cikk.

Na, még mindig járnak a metrók és a buszok. Viszont állítólag a sztrájk esetére beígért extra kompjáratok beindultak, mivel a város már fizetett értük. Az jó, az egyik innen indul a 125. utca és a Hudson folyó sarkáról.

Sztrájk vagy nem sztrájk
Na még mindig nem tudjuk, lesz-e vagy sem. Az eredetileg megállapított éjféli határidô lejártakor kijött a TWU képviselôje egy sajtótájékoztatóra, hullafáradtnak nézett ki, és annyit mondott, hogy megállították az órákat, és folytatják a tárgyalásokat éjfél után is. Azzal vissza is ment a tárgyalóterembe. De ezzel még mindig nem dôlt el, hogy holnap metrózunk, vagy sem.

Rick Budapesten élô egyik amerikai jóbarátja a következô "megtisztelô" emilt kapta a budapesti amerikai nagykövetségtôl:

"Re: Warden in 2nd District

Greetings from the American Embassy, American Citizen Services Section.

We are presently searching for a Warden in your district and are writing to see if you have an interest in volunteering in this capacity.

As a Warden you would:

1. Maintain a current list of names, addresses and phone numbers of Americans that fall within your jurisdiction, in coordination with the embassy's Consular section (we provide you this list but you can help us keep it current as you become aware of people moving in and out of your area).

2.  In time of crisis or emergency...

-Be available to receive instructions.
-Distribute messages regarding the crisis to Americans in your area.
-Ensure all the Americans within your jurisdiction get the messages.
-Keep coordinator updated on developments, especially unsubstantiated rumors in times of crisis.

If you have an interest in volunteering as a warden please respond to this email and include all your contact information (home and work phone numbers, cell phone number, address and email).

Thank you for your assistance,

Sincerely,

Sara St.Leger-Swanberry
Consular Associate
American Embassy in Budapest"

Vagyis kövesse nyomon a Rózsadombon levô amerikaiak jövés-menését, nyilván jelentse is ha valami gyanús mozgást észlel (ez ugyan nincs benne a levélben, de itt szept. 11 óta ez a jelszó, nyilván ez is beletartozik a figyelésbe), és ha esetleg terrortámadás vagy román invazió vagy ki tudja milyen esemény történik, kéznél legyen. A srác elôször azt hitte, hogy spam, vagy valaki szórakozik vele, de aztán rájött, hogy komoly, és rögtön elképedt. Elég ijesztô ez, nem???? Közvetett módon nem olyan, mint mikor anno a kerületi rendôrségen be kellett jelenteni ha jött az emberhez valami külföldi látogató?

Tegnap buli volt nálunk. December 13. péntek és a közelgô karácsony volt az indok. Sokan megjelentek, mint mindig, volt piakajatánc, s bár a vixen 1 körül elvitte a fél bandát a bolgár dizsibe, egy késôbb érkezô második hullám feltöltötte a lakásban támadt üres tereket, így végül a normális "bulivég" idônek számító hajnali 4 körül hagyta el az utolsó vendég is a lakást. Sok pia maradt, és jó kis esernyôkre is szert tettünk.

Lemondott Kissinger a szept. 11-i vizsgálóbizottság vezetésérôl!!! Azzal indokolta döntését, hogy a tanácsadó cége miatt több helyütt érdekátfedések lennénenk és az nem jó. Hát, az nem. A bizottság elnökhelyettese, a Kissinger által befűzött ex-szenátor George Mitchell már korábban lemondott, így gyakorlatilag nincs bizottság. érdekes. Itt a sztori.

Orvoshoz kell mennem, viszont itt általában úgy gondolom, hogy inkább a halál, mint az orvosi vizitkor elkerülhetetlenül rám törô idegbaj. A jelenlegi orvosi rendelôben, ahova tartozunk, mindenki ideges, hiába adnak idôpontot, legalább két órát kell várni míg sorra kerül az ember, a labor nem nyit ki, mikor ki kellene nyitnia, de errôl senki nem értesíti a várakozókat, a laborleletet elveszítik, viszont kiküldik a számlát érte, és még sorolnám az idegesítô körülményeket. Ezért fizetek 500 dollárt egy hónapban????? Most - mivel tényleg el kell mennem dokihoz - úgy gondoltam, itt az idô, muszáj valami más rendelô után nézni, és ha már orvoscsere lesz, akkor egy magyar nyelvűt kerítek ha lehet, mégiscsak jó biztosan tudni, hogy a doki ugyanazt érti a diagnózison, mint amit én elmondok neki. Fel is hívtam az egyik magyar orvost aki elég közel rendel, a recepciós nô azonnal kapcsolta MAG´AT A DOKIT, aki magyarul, és KEDVESEN érdeklôdött, hogy mikor tudnék bejönni, mire azt mondtam, hogy hát, minél hamarabb, annál jobb, erre megjelölt egy szerda du. 3-as idôpontot, amitôl rögtön a mennyiekben éreztem magam. (ha az ember nincs fél lábbal a koporsóban általában 10-12 nap mire bejut az orvoshoz. Beteg vagy? Kit érdekel.) Igazán megtehettem volna ezt a cserét már jóval korábban is, dehát ezen nem fogok hosszasan tűnôdni most.

Metrózunk vagy nem hétfôn?

Hát, most szombat van és még mindig nem haladtak semmit a tárgyalások a hétfôn esedékes tömegközlekedési sztrájk ügyében. Illetve a munkáltatói oldal szerint a tárgyalások "elôremutatóak", míg a tömegközlekedési dolgozók szaxervezetének képviselôje általános és kölcsönös rosszindulatról számolt be. Hm, nem túl ígéretes.

Bloomberg már vett egy új bicajt magának, ô ezzel fogja megoldani a mobilitás-problémáit. Nekem nyáron mindkét kerekét ellopták a bicajomnak, így a biciklizésnek némi akadályát látom, viszont autóstoppolni sincs nagy kedvem a Broadway-n hogy eljussak melóba, vagy ki Brooklyn-ba, ahol a filmet kellene végre elkezdenem vágni. én általában helyeslem az ilyen érdekképviseleti kezdeményezéseket, de azt most a vak is látja, hogy NY-nak most ez az utolsó dolog, ami hiányzik, tényleg. A közlekedési dolgozók fizetésemelésrôl dumálnak, merthogy ôk is ugyanolyan new yorkiak mint mindenki, erre viszont azt jegyezném meg, hogy körülöttem nemhogy fizetésemelést nem kaptak emberek, hanem csökkentést (pl. én is kevesebbet keresek mint mondjuk tavaly, viszont többet dolgozom, ha behívnak a bankba), szóval úgy gondolom, hogy jelen körülmények között ez nem egy okos gesztus. Van még egy nap, meglátjuk.

Ma megnyílt az a bizonyos ékszerkiállítás a szentendrei Erdész Galériában ahol a drága barátom művei is láthatóak. ô ugyan nem volt elragadtatva, de azért én iderakom az egyik gyűrűjét, elsô képként a blogomon. Természetesen a galéria weboldaláról szedtem, de nem tudom, hol a többi. Nagyon sajnálom, hogy nem voltam ott a megnyitón. Uff.

New York se dohányozzon már!
San Francisco-ban mi már átéltünk egy dohányzást korlátozó törvényt, most úgy tűnik New York sem kerüli el a sorsát. Mivel Magyarországon felnôni egyet jelentett a dohányfüst erôteljes tüdôbe jutásával, nekem már mindegy, bár én nem cigizem. (Ráadásul apám füstszűrô nélküli Munkást szívott akkor, amikor még senki nem figyelt a dohányzás káros hatására.) Ha valaki bárba megy dolgozni, nyilván tudja, hogy némi dohányfüst is bele fog játszani az itt amúgy sem kicsi levegôszennyezésbe, és most már úgyis mindenhol el vannak szeparálva a dohányzó és nemdohányzó részek. Szóval én nem nagyon értek egyet ezzel a rendelkezéssel, ami még csak egy elôzetes megegyezés formájában létezik Bloomberg és a Városi Tanács között (sztori itt. Tehát még gondolom bármi lehet és ahogy látom NY-ban egy csomó kivétel lesz, ez azért némileg megnyugtató. Mit ér egy átmulatott éjszaka némi dohányfüstös ruha nélkül, ami a következô nap nehéz délutánján egybôl másnapos eszedbe juttatja az elôzô éjjel történteket?

New York-ot most éppen a tömegközlekedési dolgozók sztrájkja fenyegeti (sztori itt. Hétfôn eldôl, hogy mi lesz, mindenesetre azt gondolom mindenki el tudja képzelni, mennyire bonyolulttá tudná tenni egy ilyen munkabeszüntetés a város életét, ahol kb. 7 millió embert szállítanak a metrók és a buszok naponta. Van már egy "contingency plan", ennek legviccesebb része szerintem az, hogy autók idegeneket is felszedhetnek az össznépi közlekedési dugó enyhítése érdekében. Ilyet az ember "békeidôben" szerintem manapság már sehol nem merészel megtenni, s mikor valamelyik újságíró megemlítette, hogy mégis hogy gondolja ezt a drága fôpolgármester úr, Bloomberg arra hivatkozott, hogy New York-ban a bűnözés 40-éve nem volt ilyen alacsony. Ez valamilyen fura okból kifolyólag statisztikailag tényleg így is van (sztori itt), azért nem valószínű hogy a népek rögtön vidáman autóstoppolni kezdenek a városban. Maga a fôpolgármester bicajozni fog lakása és a Városháza között.

Amúgy a sztrájk témája természetesen fizetemelés, a dolgozók hétfôn életbe lépô új munkaszerzôdésükben 3 év alatt 24%-os fizetésemelést szeretnének látni, míg a Metropolitan Transit Authority az 1. évre nem ígérne semmi ilyet, a 2.-ban pedig további tárgyalással határozná meg a fizetésemelés mértékét. Nem mondanám, hogy közeli lenne a két fél álláspontja, de reménykedjünk, hogy vasárnap éjfélre csak sikerül közös valamilyen közös nevezôt találni.

Legkedvencebb barátomnak december 13-án kiállítása nyílik a szentendrei Erdész Galériában! Messze a világon ô csinálja a legszebb gyűrűket. Aki teheti, nézze meg, ô a Slavei Tamás.

Na. Irak a december 8-i határidô elôtt egy nappal beadta a biológiai, vegyi és nukleáris fegyvereirôl szóló beszámolóját az ENSZ BT-nek. Ez ugyan tegnapi hír, de ma jegyzem meg. A beszámoló szerint nincsenek ilyen fegyverei, és nem is dolgoznak ilyen rettenetes dolgok kifejlesztésén sem. Aha. Biztos, hogy lesz háború.

Kellemes Bush kinevezés

Ma olvastam a NYT-ban, hogy Condi Rice javaslatára új ember került a Fehér Ház Közel Kelettel, illetve azon belül fôképpen az izraeli-palesztín konfliktussal foglalkozó csapata élére, egy bizonyos Elliott Abrams, aki természetesen ízig-vérig Izrael párti. Ez még nem olyan meglepô, ismerjük Amerika hagyományos Izrael-pártiságát, de ahogy tovább olvastam a cikket és több minden kiderült az illetôrôl, megint csak elképedtem.

Elôször is, öt éve írt egy könyvet, ""Faith or Fear: How Jews Can Survive in Christian America," amelyben ellenzi a zsidók nem zsidókkal kötött házasságát, ami azért nem semmi. Aztán 1987-ben kiderült, hogy visszatartott némi - nyilván meglehetôsen inkrimaló - információt a Reagan adminisztráció nicaraguai kontráknak nyújtott segítségéval kapcsolatban. Aha, az jó. úgy tűnik az ifjú Bush szereti a sunyikat (ld. Kissinger kinevezése a szeptember 11-i bizottság élére).

Bár Abrams úr bűnössége bizonyított volt és ô maga is elismerte tettét, az öreg Bush annak idején szemet hunyt Abrams úr politikai hiányosságai fölött, és abban az idôben a washingtoni népség meg volt gyôzôdve arról, hogy ezzel a húzással politikai pályafutásának befellegzett. Hát, ezek az emberek most nyilván igencsak meglepôdtek. A Bush jr. adminisztrációban senkinek nem kell aggódni, ide minden kétes elem belefér úgy tűnik. A cikk megnyugtatja az olvasót, hogy nem Abrams úr az egyetlen ködös múlttal rendelkezö politikus, ott van pl. John Poindexter, aki annak idején szintén kivette a részét a kontra buliból, ô Reagan nemzetbiztonsági tanácsadója volt, (csakúgy mint Kissinger Nixon-nak és Ford-nak, bár ez tök mindegy), ô most a Pentagon terrorista-gyanús egyénekre vonatkozó információgyűjtô projektjét vezeti. Nyugodtan alszom ezek után.

Itt a cikk.

Van egy másfajta reality show az otthoni Filmmúzeum csatornán amit legkedvesebb barátom említett, merthogy ô ezt nézi. Az a címe, hogy Allat Világ. Minden este 11-kor lehet látni. Végre találtam némi web információt, itt a link. Szóval állatkák a show sztárjai, és az ô - minden bizonnyal rendkívül dramatikus - mindennapjaikat lehet figyelemmel kísérni. Ott van Bronzon a csirke, Elemér a hörcsög és Dióda, a lógófülű nyuszi (én látatlanban is neki szurkolok), meg egyéb teremtmények, és aztán van a Fekete Kéz, ami összezördülések esetén lép közbe. Hát nem tök jó???

Szalacsi Sándor és az atombunker

Tegnap békésen olvastam az index-et és egy cikksorozatra bukkantam, amibôl kiderült, hogy Uhrin Benedek után újabb Internet sztárunk van, Szalacsi Sándor személyében. Aki ismeri a történetet, ne olvassa tovább, most röviden ismertetni fogom. Szóval tesómat rögtön riasztottam, hogy ô mit tud atombunker és Sz.S. ügyben, miután rögtön küldte a sztárság alapjául szolgáló interjút tartalmazó linket.

Itt a történet a tesóm szavaival: "Volt vagy 9 éve egy riport, hogy egy eldugott vidéki faluban valami idióta
egy hatalmas atombunkert, meg viztározót épít, és amikor ledobják Kocsordra (a falu neve) az atomot, akkor ô ott majd túlél, és a víztározóban levô vízbôl majd jól kivonja az oxigént, és azt fogja lélegezni befelé a radioaktiv levego helyett:-) Ezt az embert Fogarasi árpádnak hívták. és lementek Kocsordra a tévések, és teljesen véletlenül belebotlottak az utcán az egyik közeli lakosba, bizonyos Szalacsi Sándorba, akit egybôl meginterjúvoltak errôl a baromságról:-) Nos, ez az interjú tette híressé Szalacsi Sándort, az idült alkoholistát, Kocsord gyöngyszemét, s ezt a riportot tették fel a netre valakik, s emiatt lett ô most országos sztár."

Itt van a link az index Törzsasztalának Szalacsi fórumához , lehet röhögni.

Nahát ennyi kell ma a közismertté váláshoz.

Esik a hó!!! Nagyon szép, bár azért nem nagyon vágyom ki az utcára, majd ha eláll. Az elôreláthatóan hideg new yorki tél viszonylag kellemes átvészelése érdekében vettem egy nagyon hosszú, libatollas kabátot, feketét, és úgy nézek ki benne, mint Ingmar Bergman Hetedik Pecsét-jében a Halál. Hehe.

Itt a folytatás. A mai napom azzal telt, hogy két fô témáról olvastam:
1. Henry Kissinger múlt heti kinevezése a szeptember 11-i történéseket nyomozó bizottság élére,
2. Az analóg videokazetta képi és audio információjának digitálissá konvertálása milyen eszközökkel valósul meg, ezeket hogy kell felállítani, beállítani, és egy 35 mm-es film projekt esetében mi mindenre kell odafigyelni, hogy a végén a negatív vágó ne akarjon kinyírni az általam kreált használhatatlan vágólistával.

Mind a kettô nagyon érdekes volt. Egész nap ki sem tettem a lábam a lakásból. Itt van két forrás az elsô számú témára, érdemes elolvasni. Capital Games, és Online Beat.

Azt vettem észre, hogy egyre inkább kitör rajtam a "semmilyen hírnek nem hiszek" paranoia, minek eredményeképpen egyre erôsebben a sorok között próbálok olvasni, de még azt sem hiszem el. Lehet, hogy ez a káeurópai neveltetés hatása? Erre viszont az jutott eszembe, hogy az mind szép, hogy én nem hiszem el egy szavát sem a Gyurinak meg a Cheney-nek meg ezeknek, végülis a véremben van a hitetlenség, az "átkosban" szabályozott híreken nôttünk fel, de itt Amerikában ez ugye nem általános gyakorlat. Itt ugyebár free press, meg free speech, meg minden szép és jó "van", tehát ebbôl következôen az átlagamerikai mindenféle kormánymaszlagot bevesz, ami viszont elég ijesztô, ha jobban belegondolunk.

Mára elég is lesz.

Nahát itt a december. Ideje feltűnnöm a saját blogomon, nem? De.
Szóval csütörtökön Hálaadásnap volt. Mivel kizárólag barátok voltak jelen, kitűnôen sikerült. Míg én takarítottam, b. férjem megint mesterműveket alkotott a konyhában, töltött pulykát sütött, meg töktortát, (haha ez olyan hülyén hangzik), meg ilyesmi. Aztán a haverok hoztak párolt lila káposztát, hagymás tört krumplit, tejszínhabot (azt nagyon szeretem, fôleg eperrel, bár az nem volt), stb stb, és telezabáltuk magunkat jól. Este 11 után megjelent a Simó filmrendezô osztály 90%-a, így ittunk tovább, aztán a vixen unszolásására felkerekedtünk hogy megtekintsük a Showmans nevű harlemi műintézményt, ami jazz klubként üzemel. Persze zárva volt. Sebaj, átgyalogoltunk a keleti Harlem szélén levô híres/hírhedt Lenox Lounge-ba, ahol hajnal 2 felé már csak langymeleg diszkó szólt, nem is maradtunk sokáig.

.....hjaaaaaj, ezután írtam egy csomót, de egy hibás billentyűmozdulat következtében kitöröltem, most akkor teszek egy kört a lakásban.... folyt. köv.