A rendkívüli hatékonyságáról és a terrorkészültségi színkódról elhíresült "Department of Homeland Security" nemrég 1.2 millió dollárt költött egy készenléti kampányra, amit még nem élvezhettünk ugyan élesben, viszont a weboldal alapján minden bizonnyal tanulságos lesz. Ilyen örökbecsü instrukciókkal lehetünk gazdagabbak, mint: "készüljünk fel, hogy improvizálni kell majd és három vagy akár több napig is a rendelkezésünkre álló készleteket tudjuk csak használni." Hm, ez igazán nagy segítség, és teljesen megnyugtat, hogy ezt olvasom.
Vagy:
"A helyzet felmérésekor használjuk józan paraszti eszünket saját magunk és szeretteink megóvása céljából. A helyzettöl függöen az elsö legfontosabb kérdés az, hogy maradjunk-e ahol vagyunk, vagy menjünk valamerre. Mindkét esetre fel kell készülni." Igen, nade hogy? Milyen kritériumok alapján döntsek úgy, hogy megyek-e vagy maradok? Nyilván, ha az atom az ablak elött robban, jobb ha elinal az ember, de pl. mire megtudjuk hogy vegyitámadás történt, már rég késö, hacsak a szél nem felénk fújt.

Jó, igazságtalan vagyok, azért csekély mennyiségü információt kapunk, hogy mit kell felhalmozni (igen, igen, ragasztószalag az kell, meg 3 napi hideg élelem és víz, valamint 1 db hálózsák per családtag), dehát ettöl még korántsem fogom nyugodtan álomra hajtani a fejemet.

Mindegy, csak azt akartam ebböl kihozni, hogy jókat lehet vihogni az instrukciókon, megint csak sikerült valami rendkívül hasznos és elöremutató dolgot sok pénzért kitalálni. Ezirányban pl. sokkal hasznosabb dokumentációt találtam még 2001 szeptember 11-i utáni paranoiás kutatásaim során máshol, de most nem jut eszembe a forrás.

Kellemes cikk a new yorki gazdasagi helyzetrol. Munkanelkulisegi rata a varosban 8.4%! (Osszehasonlitaskeppen egesz USA 5.7%, de Spanyolorszag, a legmagasabb munkanelkulisegi rataval rendelkezo EU orszag 12%. Az egesz euro regio az hasonlo, 8.5%) 176,000 elbocsatas tortent az elmult ket ev alatt. Abszolut recesszio. Pedig mar kezdtem optimista lenni.
De az ingatlanpiaci arak tovabbra is tartjak magukat. Na persze.

Na folyt. kov.
Szoval en vegulis egyedul maradtam a tomegben, bekerultem a 63. utca es 1. sugarut blokk-ketrecebe, ahonnan aztan mozdultunk del fele, en a magam reszerol egy radiot tarto sracot kovettem, mert a beszedeket hallani akartam. Megelegedessel hallottam, hogy senki nem tolodott el ultrabal iranyba, mindenki ugyanazt mondta (vagy legalabbis akiket en hallottam - Desmond Tutu, Harry Belafonte, stb), hogy ne legyen haboru, de ha lesz, akkor kizarolag ENSZ jovahagyassal lehet, es a Bush hagyja mar abba ezt az oriasi arroganciat. Amikor mar teljesen osszefagytam, talalkoztam a Mikivel meg a Sivan-nal es beultunk a Grand Central Oyster Bar-jaba enni meg inni. Tipikus amerikai tuntetes elmeny. Kifejezzuk a velelmenyunket, aztan mint aki jol vegezte dolgat, elmegyunk enni. Ittunk is. Chardonnay-t. En sokat, egesz elalmosodtam tole. A palyaudvar tele volt acsorgo vagy foldon ucsorgo megfaradt es atfagyott bekedemonstralokkal, nagyon jo volt a hangulat.

Hat ez volt a nagy szombati esemeny. Csak az a baj, hogy ettol semmi nem fog megvaltozni. Pedig az ember naivan azt hinne, hogy ha milliok tuntetnek ugyanazert a vilag rengeteg pontjan, akkor az valamit szamit.

Szombaton (feb. 15-en) volt a beketuntetes itt New Yorkban. Meg a vilag csomo mas orszagaban mint tudjuk. Termeszetesen elmentem, en nagyon szeretek demonstralni, a kelet-europai ver ugye ... Eleinte jott az aposom is meg a Rick is, de ok hamar elmentek, en jobban birom. Erdekes volt. Vonulos engedelyt nem adott a rendorseg a seregnek, csak "statikus" tuntetesre volt meg az igen. Igy csak az 1. sugarutat zartak le a demonstracio celjara. Igen am, de rengeteg ember jelent meg az utcakon, szinte mindenki aki szombaton New Yorkban kint odongott, a bekeert tuntetett. Tehat az nem volt eleg. En par barattal megbeszeltem, hogy egy keleti oldalon levo kavezoban talalkozunk, de mivel mi a nyugati oldalrol jottunk, 1/2 12-kor mar nem sikerult eljutni a megbeszelt helyszinre. Minden keresztutca le volt zarva, megakadalyozvan a demonstralokat, hogy eljussanak a meghirdetett helyszinre. Igy a tomeg soha nem tudott egyutt lenni. Nem rossz strategia, kicsit ugyan idegesito, dehat nem volt mit tenni. Mentunk eszak fele, hogy valahol csak at tudunk jutni keletre. Viszont azaltal, hogy nem lehetett NY-K iranyba haladni, mindenki vonult ahol tudott, beallt a kozlekedes mindenhol, mert az emberek osszevissza jottek-mentek az utcakon, jardakon, senkit nem erdekelt, hogy mi van. Folyt. kov., most elszolit a kotelesseg...

Hurrraaaaaa megint itt vagyoooook!

Itt eppen hovihar van. Allati jo. Csak a foutakat tisztitjak, igy itt nalunk minden nyakig ero ho. Kimentem mosoporert a szomszed kozertbe, alig birtam atverekedni magam az utca egyik oldalarol a masikra. De sikerult. Aposom itt dekkol, ma utazott volna vissza Budapestre, csak toroltek a gepet. Most probal valahogy elrepulni haza.

En mindjart megyek ki nezelodni, nem mindig van hovihar itt New Yorkban, bar ez a tel meglehetosen teliesre sikerult itt.